Lost Eidolons: Veil of the Witch

5 viajes para completarlo y que salgan los créditos. No me parece tan difícil como dicen. Es cierto que hay, como en el Slay of Spire, modo "ascención" para que los viajes cada vez sean más difíciles y que el reto sea cada vez mayor, pero ya logré terminarlo con algo de esta dificultad ya añadida aunque tuve algo de suerte. El tema es que el juego tiene una opción que te da la posibilidad de retroceder el tiempo y volver atrás lo que quieras, hasta al primer turno de la batalla si es lo que quieres. Al principio está limitado a 3 usos por batalla pero luego desbloqueas que sean 6 y esto es un arma demasiado poderosa en manos de quien tenga ganas de usarlo bien. Incluso un nuevo jefe con habilidades ocultas lo puedes testear, volver para atrás, y matarlo con una estrategia a medida. Con todo esto, me gusta mucho el juego y lo recomiendo bastante si no te importa repetir combates con distintos grupos. El juego da muchas opciones para que tus personajes se vuelvan muy duros y esto es muy positivo porque además pasa de manera un poco aleatoria cada partida, lo que te obliga a adaptar tu estrategia a quien en ese momento está más fuerte. No es un juego perfecto ni mucho menos pero es una versión muy buena de lo que puede ser un juego de este estilo en modo rogue like.

This game is great! Glad I picked it up and enjoying it very much!

This is a turn-based tactics RPG, overall well produced and has good presentation with its professional artwork and polished UI. The story is OK, the characters are interesting and the dialogue is well written, with even lots of decent voice acting for the main scenes. The SFX design is good, while the music is forgettable. The gameplay is mostly divided in two parts: 1) Out of combat, you proceed in a roguelite manner similar to Darkest Dungeon or Slay the Spire, or any other node based game really. That is, you embark on expeditions with 5 characters, and in between each combat encounter, you're presented with a random set of choices of "nodes" or paths to progress through, where each node offers different rewards/effects/loot, some nodes are camps to rest, others have unique events, that kind of thing. 2) The battles and the tactical combat itself, which is the bulk of hours played, is highly inspired by the Fire Emblem series. That is, mostly exploiting weapon/armor advantages, and low hit-counts to kill any given unit, including your own. But it has some twists tough with special skills and passive skills. All in all this works decently enough, but my main issue is that ultimately these expeditions end up feeling quite repetitive and grindy, and the breadth of different combat encounters does start to feel less and less rewarding on repeated runs. And the grindy feeling come from the utterly small increments that you get in terms of character stats, both whitin an expedition, and also for the overall meta progression. It seriously felt like the same design principles as those predatory mobile or gacha games, you know those types of games where you have to farm tons of different kinds of currency like gems or whatever to then expend them to earn some little reward, then go back to farm again. To be clear, this here is purely a single-player game, so that grind is much lower comparatively. I then research the developers of this game and they are indeed korean, so now I understand where the design patterns are coming from. My main point is that the game should have been focused on being either a full roguelite (like Darkest Dungeon, Slay the Spire, FTL, etc) with deeper and better character and combat customization and variety, OR it should have been more of a traditional cRPG such as Baldurs Gate, with a more standard RPG focus, and then focusing more on its interesting characters, story and setting. It tries to do both things at the same time, but in my opinion, the way it's implemented here ends up feeling... maybe not exactly flat, but just "okay". As it stands, this is a "jack of all trades, master of none" situation. I liked the game well enough, but it does leave you feeling like with different design choices, this game could have been great instead of just alright.

Eléggé más a Lost Eidolonshoz képest, legalábbis abból a szempontból, hogy az egy történetközpontú TRPG, szórakoztató játékmenettel és karakterekkel. A Veil of the Witch ellenben roguelite folytatása ennek, ahol bár megvan a cél, de ha meghalsz, akkor mindent elölről kell kezdened, cserébe továbbviszed a képességeidet. A játékmechnika hasonló az alaphoz, kicsit más lett a kezelőfelület, illetve a varázslatok már másképp működnek, de a kő-papír-olló harcrendszer így is megmaradt. Alapvetően egyébként ez még mindig egész szórakoztató, illetve gyorsabb mint korábban. Van egy kiinduló városkánk, ahol fejleszthetjük a karaktereket, új csapattársakat toborozhatunk, vásárolhatunk, illetve nehezítéseket aktiválhatunk, amivel több jutalom üti a markunkat. A történet is itt halad előre, ugyanis amnéziás főhősünk itt oldhatja fel az emlékfoszlányait, amiket a 3 fejezet teljesítésével oldhatunk fel szép apránként. Sajnos a sztori kábé ennyiből is áll, az nem egy erős része a játéknak. Cserébe nem kell ismerni a korábbi részt az élvezhetőségért, mert bár vannak visszatérő karakterek, ha őket nem ismered, az sem számít. A párbeszédek alatt, amikben rengeteg mindenre rákérdezhetünk, nagyjából úgyis minden megtudható róluk. 3 fejezet van, amiken lassan, tehát több harccal és pályával is végigmehetünk, illetve beállíthatjuk azt is, hogy rövidebb legyen a kör, amivel kevesebb a pálya, keményebbek a harcok, de gyorsabb a fejlődés. A zsákmány arányaiban pedig ugyanannyi. A pályák előtt egy térképen haladunk, ahol kettő vagy három útelágazásból választhatunk, mindegyiknél kiírja a játék hogy mi a várható jutalom, így ha valami konkrét nyersanyagot keresünk, könnyebb dolgunk lesz. A főellenségek nem rosszak, van aki csak sokat bír, van akinél a környezeti elemeket kell felhasználni, sőt van akit csak többedik nekifutásra dob be a rendszer. Ha elsőre végigvisszük az összes fejezetet, akkor sem találkozhatunk minddel. A karakterek kaptak szinkont, ami az alapjátékhoz hasonlóan ezúttal is nagyon jól sikerült. Meglepően jól. A grafika hasonló, szerintem nem rossz, ahogy a zenék sem. Bevallom szerintem hamar végig lehet futni rajta, a történet pedig rövid és nem is olyan jó, hogy több időt fektessek bele, de a játékmenet így is szórakoztató, illetve akinek az a zsánere, alaposan finomhangolhatja a nehézséget, szóval kihívás akad benne. Plusz a készítők folyamatosan frissítik a játékot, új funkciókat és játékelemeket berakva.

Its good and fun tactics roguelike, everything has a good quality and is well done. The combat encounters could have more variety, but that didn’t bother me too much. If you like tactics games or roguelikes is definitely worth to play it.

Challenging yet fun [Fire Emblem x Slay the Spire] gameplay. Unexpectedly addicting and an immediate recommendation of fans of either genre. Character art is beautiful, gameplay is fun, and RNG isn't too punishing. Extra game-modes are fun too.

good