Ez a játék kellemes csalódás volt a számomra, bár ha felkészületlenül veted bele magad, könnyen válhat frusztrálóvá.
A játék hangulata, grafikája teljesen rendben van, a rajzolt hősportrék vállalhatók, bárki találhat mind a nők, mind a férfiak közül tetszetőset. A fizikai modell ugyan kicsit elrémisztő lehet, de úgy is pillanatokon belül sisak kerül a fejére, és csak madártávlatból látjuk a hősünket. :)
A részemről egy logikus gondolkodású, nehézgyalogos (princeps) hölgyet indítottam, és teljesen jó választásnak bizonyult. A toborozható légiósok közül igyekeztem a nehézgyalogosokat és az íjászokat (sagittarius) preferálni, egy-két támogató nehézlándzsás (triarius) társaságában. A többiek meg jók lettek centúriónak.
Jó tanács: Minden terület meghódításának kezdete ELŐTT ments egyet egy külön helyre. A pacifikáló küldetés kiderülésekor, ha a légiósaidra van szükség, szintén ments egyet, és csak utána küldd ki a csapatodat, mert nagyon nem mindegy annak összetétele. Ha már sikerült megépíteni a műhelyt, akkor mindenkinek adj kötszert. Sok bosszúságtól kíméled így meg magad.
Én 2-3 nehézgyalogost szoktam vinni, 2-3 íjász társaságában. Ha olyan a pálya, akkor kiegészítem őket 1-2 nehézlándzsással, hogy a sok égést, vérzést le tudják kapkodni az emberekről. Állítólag nagyon jó kaszt a könnyűgyalogos (veles) is, főként a játék vége felé, de nekem annyira nem jött be. Nem tudnak láthatatlanná válni, mint az ellenfél orgyilkosai, és két bekapott sérülés után már harapnak is a fűbe, így a "magányos Rambóként kinyírom az ellenfél főnökét" vonalat nem nagyon erőltetném velük. Hasonló a bajom a gladiátorokkal is, az egy szem nevesítettet (Bestia) csak azokra a küldetésekre vittem magammal, ahová muszáj volt.
A princeps pajzzsal levesz bármit, kettő egymás mellett elég jól megállítja az ellenség rohamát. Az íjászok a tüzes-, véreztető nyílvesszőik, a rejtett ellenfél felfedő képességük, és a területvédelmük miatt elengedhetetlenek, csak fel kell őket küldeni valami magaslatra. A nehézlándzsások meg hátulról döfködnek, páncélt törnek, ha kell gyógyítanak, morált adnak, így más nem is hiányzik a csapatból.
A játékmenet kellemes. A csatajeleneteknél nem kell iszonyú stratégiai mélységet várni, de így is hozza az elvárt hangulatot. A fő hangsúly amúgy is a kis, 6 fős kommandós csapatunk küldetésein vannak, amik szerintem kellően változatosak, izgalmasak, és jól esik a néha nehezen kivívott győzelem. A loot nem száll el, nagy öröm, amikor az egyik íjászodnak találsz egy +1-et sebző íjat, vagy egy kicsit jobb sityakot, úgyhogy meg tudsz becsülni minden jobb fegyvert, páncélt. A különböző, pályán elszórt elemeket (lángoló fáklyák, olajos korsók, vizes palackok, pílumok) kell és érdemes is használni, nem véletlenül pakolták oda a designerek. (Sajnos az ellenfél ugyanúgy gondolkodik, és ők is bőszen dobálják ellened.) A jó formáció és helyezkedés életet menthet, de eddig még nem találkoztam olyan küldetéssel, amit (ha nem ment elsőre) második nekifutásra ne tudtam volna végigcsinálni. Kivétel a 2 banditafőnök egy barlangban. No, ha ezt dobja a pacifikálós küldetésre a véletlengenerátor, akkor töltsd újra az állást. :)
A random eventek sem rosszak, elég jó a hangulatuk. Sokszor harc is keveredhet belőlük, és bár van, ami kissé idegesítő (a rókák már a 3. katonámat harapják meg), rendben lévőnek tűnnek.
Az egész játék kellemesen összepakolt egységet mutat, élmény vele játszani, úgyhogy csak ajánlani tudom. A DLC elég sokat ad hozzá, és bár a gladiátorokat nem becsülöm túl sokra, az arénában vívott harc nagyon ott volt hangulatilag!
