A kétezres években, ha szóba került az Obsidian neve, az gyakorlatilag egyet jelentett a kimagaslóan jó játék-pocsék technológiai megvalósítás párosítással. A New Vegas talán a legjobb példa erre, ami szélesebb körben is megmaradt a játékosok köztudatában, ám az akkori veterán RPG kedvelők valószínűleg nem voltak túlzottan meglepődve ezen, hisz valami hasonló történet zajlott le a KOTOR2 kapcsán is, ami talán még a Bioware klasszikusánál is magasabb távlatokba jutott emiatt. De mint mondani szokás, a negatív hírnév is hírnév. Történetünk időrendileg valahol ott folytatódik, ahol az első abba maradt. (kurva nehéz lehet úgy sztorit írni egy folytatáshoz, hogy közben még az alapul szolgáló első rész sem jelent meg, de ez legyen lukács gyuribácsi sara, ő siettette a megjelenést...) Revan hadakozása ellentéteket szül a galaxisban, "hősünk", Bassam Asad pedig pont az ebben való részvétel miatt kerül kitagadásra mesterei által. A sztori elég szövevényes, mely telis tele van manipulációval, ármánykodással, cselszövéssel és árulással. Utunk során ismét több, meglehetősen díszes kompánia szegődik majd mellénk, akik felett a játék bizonyos részein át is vehetjük az irányítást. Ez az ötlet kimondottan tetszett, de voltak olyan sztorielemek, amiket nagyon elkapkodottnak és kibontatlannak éreztem. Talán itt látszik meg leginkább, hogy a játék közel sem abban a formájában jelent meg végül, ahogy azt az Obsidian megálmodta és ez sajnos nem tesz túl jót a megítélésének sem. Hiába vonultat fel több gonoszt is a játék, egyiket sem éreztem kidolgozottnak, csak egyszer feltűnnek, kapnak pár perc képernyőidőt, aztán már azon veszi magát észre az ember, hogy le is gyakta az ügyeletes "főgonoszt". Mint ha valami 2000-es évek beli CBS sorozatban lennénk, ahol minden epizódra jut egy úgynevezett "a hét főgonosza". Kreia cselszövése és manipulációja úgy meg pláne nem jött át nekem, hogy az átvezetők során szinte mindig látjuk, hogyan szövi a szálakat, így teljesen elmarad az általam várt meglepetés. Persze, azt nem tudjuk, mire megy ki ez az egész, de amikor kiderül, hát... azt sem nevezném egy hű de nagy revelációnak. Sőt, szerintem túl van magyarázva. De simán meglehet, hogy egyszerűen csak én nem értem, vagy nem figyeltem eléggé. Mindenesetre nekem ez nem tetszett.
Játékmenetét tekintve a KOTOR2 nem kecsegtet sok újdonsággal. Nyilván egy ilyen szűk időkeretben és megfeszített munkatempóban elkészített folytatástól hiba is lenne elvárni, hogy radikális újdonságokat vezessen be, sokkal inkább csak ugyan abból a jóból kapunk még többet, amit egy évvel korában megszerettünk. Az alapok maradtak a régiek, s bár olyan apróságok azért helyt kaptak, mint a fegyverek elrakása (aminek én személy szerint sok valódi hasznát nem látom) vagy a részletesebb fegyver és páncél testre szabhatóság, amelyek éppen csak annyival bővítik ki a játékot, hogy az ne tűnjön 1:1 újabb rókabőrnek. A fejlődési rendszer sokkal testreszabottabb, például eltávolították a szintkorlátot, és bizonyos szint elérse után specializálódhatunk is. A képességek javarészt maradtak ugyan azok, bár pár újdonságot azért sikerült becsempészni, í]y aki nagyon szeretné, a végletekig testre szabhatja erőérzékeny hősét. Ugyanakkor a térkép menüről már nem lehet azonnal visszautazni az Ebon Hawk-hoz, s bár olykor a küldetések felépítését figyelembe véve értem is ennek az okát, de akkor is egy olyan kényelmi funkcióról beszélünk, ami rengeteg felesleges kutyagolástól megkímélhetett volna. Ezt ellensúlyozva viszont a legtöbb pályán lesznek úgynevezett idegenvezetők, akikkel interakcióba lépve átugorhatjuk a pálya java részét, így nem kell például egy dzsungeles részen keresztül kóvályognunk egészen a Mandalóri táborig minden egyes alkalommal, ha netán időközben másik bolygóra kívánnánk utazni. Társainkkal folytatott beszélgetéseink és a meghozott döntéseink nagyban befolyásolják majd, hogyan is viszonyulnak hozzánk, ami a későbbiekben további párbeszédeket oldhat fel, vagy lehetőségek biztosíthat. Szóval aki szeretné, az elmerülhet a játlk mögötti rendszer mélységeibe, már amennyire az korlátait tekintve engedi.
Sajnos ez a kapkodás nagyon meglátszik magán a végterméken is. A fájlokból előkotort kivágott tartalmakra most nem térnék ki, de a klasszikus, párbeszédek során előugró letterboxing néha elfelejt megjelenni, lehetetlenné téve ezzel a feliratok elolvasását. A karakterek útkeresése borzalmas, szerintem még az első részt is alulmúlja. Egy csomó esetben nem navigál oda a kifosztandó konténerhez, vagy rosszabbik esetben beleakad egy útjában lévő tárgyba, amitől softlockolódik a játék. A zene sincs rendesen loopolva, csak simán újrakezdődik az elejétől, amint véget ért, ami nekem rendkívül zavaró volt és elég sokszor kidobott az élményből. És nagyon, de nagyon sok alkalommal fordult elő az is, hogy egy karakterrel való interakció során idióta pózokban (oldalasan, háttal, sőt, olykor még mozognak is párbeszéd közben) állnak meg az NPC-k, ami végképp kizökkentett az immerzióból. Persze ez mind csupán apróság és valahol teljesen jogos kritika felém, hogy minek is akadok ki ilyeneket, hiszen a továbbhaladást gátoló hibával egyszer sem találkoztam, szóval ilyen tekintetben azért valamennyire sikerült helyrepofozni a játékot, szerencsére! Az más kérdés, mennyire van értelme a vanilla játékba beletolni 35-40 órát ilyen minőségben, de egyszeri, vagy akár első végigjátszás alkalmával azért ezek a bakik még megbocsájthatóak. Aztán mindez jó indokot ad arra, hogy a közösség által készített helyreállító és javító moddal másodjára is fusson vele egy kört az ember.
A KOTOR2 lényegében tényleg, aminek tűnik: még több abból, amit szerettünk volna, hasonló köntösben, kicsit más tartalommal. Nem akarom elvitatni az érdemeit mert tény, hogy jól szórakoztam vele és igazából nem bántam meg a rá költött pénzt, de szerény véleményem szerint az első rész szinte minden tekintetben egy jobb játék. Ettől függetlenül bátran merem ajánlani mindenkinek, aki kedveli a Star Wars világát és egy történet fókuszú játékra vágyik.
