Risen

Már lassan retró élmény a 2010 előtti címeket játszani, ez a játék 2009-ből való, egy trilógia első darabja. Lássuk a részleteket! A fantasy műfaj végtelen forrásából merít a Risen, mely történet egy nem éppen kis szigeten játszódik, ahol egy előre legyártott főhős (nincs karakter kreátor opció) útját alakítja a játékos. Döntéseink azonban a történetet és annak végkifejletét alapjaiban nem befolyásolják, az hogy épp Mendoza Inkvizítort szolgáljuk, vagy Don Estebannal kötünk szövetséget, az csak kevés karakter életére lesz hatással, és arra hogy tudunk-e kiképzést ahhoz a fegyvertípushoz amit használni szeretnénk. Pl. ha az Inkvizítorhoz csatlakozuk, nem fogunk tudni kardra gyúrni, mert Don Esteban kiképzői akik kardforgatást tanítanak, nem fognak szóba állni velünk, és vannak Inkvizíció-exkluzív fegyvernemek is. Ez a megoldás nagyon bosszantó, és nagy negatívum is a játék összképe szempontjából, ugyanúgy mint az ostoba harc mechanika. Az ellenfelek gyakran bevisznek instant csapást, 2-3 méterre úgy, hogy a közelbe sem vagyunk, de akár már egy sikeres kitérést követően is. De ha mi viszünk be csapást, van hogy úgy sem okoz sebzést a két kezes brutálhosszú kard pl, hogy az láthatóan áthalad az ellenfél testén. Az van, hogy a program dönti el, hogy mikor okoz vagy kap sebzést a játékos, nem az hogy az épp megtörtént-e vagy sem. Ezért a harc kimenetele nem éppen a képességeinktől függ. Idegesítő az is, hogy ha van négy ellenfél, a fókusz sokszor nem azon van aki a legközelebb áll hozzánk, hanem egy távolabbi ellenfélen, és ahogy nyomorult módon belehadonásszuk magunkat az ellenségek közé, az kész röhej. A játék alapvetően rohadt nehéz. Az első végigjátszásom normál módban toltam le, és minden egyes leölt ellenfél után mentenem kellett, mert a játék jó nagy része betöltögetés volt, mert egy-két ütés és vége. Egy sima tüskés patkány, mely a második leggyengébb ellenfél a játékban is képes villámgyorsan halálba böködni a játékost s a kitérés sem segít sokszor; a normál módot el kell felejteni, mert átkozottul frusztráló, a menüben lehet álltani a nehézséget. A grafika a kornak megfelelő, viszont az időjárás, a színek, a pályatervezés fenomenális, a napnyugta is megér egy misét, és a zene is tetszett. Van még egy játékmechanikai részlet, amit majd' elfelejtettem, azok a bugok, és hiányosságok, az hogy néhány NPC nem kapott halhatatlan státuszt, és pl. ha vérengzést rendezünk a városban vagy a Don-táborban, meghalhatnak olyan karakterek, amit nem tud feldolgozni a program többek között a küldetésrendszer működése miatt és olyankor kifagy az egész játék. Több fórumban is elhangzik, hogy nem érdemes gyilkolni az NPC-ket mert az akár a végigjátszást is megakaszthatja, belekerülhetünk egy afféle hurokba, vagy zsákutcába, mert a programozók nem figyeltek minden lehetőségre. Összességében a Risen egy jó játék lehetett volna, mert a történet is alapvetően jó, sajnos a bugok, az ostoba módon kivitelezett harcrendszer beárnyékolja az egészet, ami már szerintem 2009-ben sem volt elfogadható. Beszerzése nagyon nagy akció keretében ajánlott csak, vagy ha ki akarja valaki egészíteni a gyűjteményét.