1666 Amsterdam. Már ez az évszám választás is elég, hogy megragadja fantáziánkat a játék. Sötét, misztikus, titokzatos, ehhez jön egy boszorkány és titkos társasága, akik a mágia erejét birtokló, de avval embertársaink kárára visszaélő entitásokat kel felkutatnunk a Holland fővárosba és a hónap első teliholdjánál, amikor a legerősebb a mágiánk, megküzdeni velük, majd egy ceremónia keretében elzárni/ártalmatlanítani eme entitásokat. Kapunk egy társat is, egy fekete macskát, ami mind kiderül, nem csak egy macska (játsszátok végig az ingyenes demot vagy a játék elejét és kiderül). Az ö segítségével számunkra elérhetetlen helyekre hatolhatunk be, felderíthetünk, ajtókat nyithatunk ki a másik oldalról, embereket szálhatunk meg. Napközbe tehát a tömegbe olvadva nyomozunk és keressük ezen entitásokat, mert semlegesítésükhez minimum, három információt kel megtudnunk róluk. Eközben persze vigyáznunk kel fel ne fedjük kilétünk az egyszerű emberek ellőt (bár itt a történet kisé pontatlan mert a holland boszorkányperek időszaka 1550-1650 közé tehető, tehát a játék idejében már 16 éve lecsengőbe a láz). Mind ezt egy nyílt világú városi térképen. A történet szerintem adott és simán elviszi a játékot, engem azonnal megvet. Fejlesztőket dicsérik, hogy igyekeznek nagyon is korhű képet alkotni a 17 századi Amsterdamról.
Jőjön viszont aza bizonyos „DE”. mivel korai hozzáférésü, még csak az első 3 fejezet van meg, ez 3 entitást jelent akit megkel keresnünk. Mappa igen kicsi, ugyan majdnem minden háza bejárható és sok változatos tereptárgy, dekoráció teszi még színesebbé, korhűbbé, pár óra alatt letudható. Az utcákon sok járókelővel találkozunk, de átsétálhatunk rajtuk, ha leleplezödünk csak állnak és mutogatnak ránk, nem léphetünk interakcióba velük, igy csak egy biodíszlet szintjén üzemelnek. A városi örök sokszor a tömeg mögött spawnolnak, látványosan olykor ami elvesz a lélegző város illúziójából. A Harcrendszer egyelőre fapados, ütés és hárítás ként elugrás. Ennyi! Már most sok varázslat van amiket felkel oldani, de ezek előhívása 3-4 gombkombinációval lehetséges, harc közbe szinte esélytelen használni és csak ideiglenesen állítja meg a támadókat. Főellenség/keresett entitás ellen nem is használhatóak, ott csak ugorj el, várj míg szünetet tart, majd püföld. Rém unalmas egyelőre. Ha elkapnak az örök, egy cellába ébredünk (tiszta GTA), ha viszont a főellenség győz le minket, újra indul az éjszakai vadászat és eddig megszerzet képességeink, varázslataink eltűnek, majd amolyan zsákbamacska szerűen kisorsolja őket újra nekünk. Ez különösen bosszantó, ha már megszereztük a nagyobb életerő és erősebb ütés képességet, ami főkép a főboss ellen jó. A történetnek van egy modernkori szála, szóval aki utálta az Assassin creedet megszakító unalmas részeket, hát „Welcome back”. Technikailag tele van hibákkal még, beragadó tereptárgyak, ellenségek, Civilek, ajtók még mi is olykor. Irányítási és kamera kezelési problémák, túlbonyolítások vagy túlérzékeny. Grafika egyszere gyönyörű és borzalmas. Amikor a kép/ színek úgy néz ki mint a kréta rajz és az élek tompák, pixelesek, de a felhők, napsugarak, a fáklyák fénye és a víz meg visszacsillog, árnyékot vett mint egy szép videojáték, csak vakarom a fejem, hogy tudták ezt összehozni. Játékmenet is pár óra múlva monoton és unalmas lesz, eddig csak a történet ami eladja a játékot.
1666 Amsterdam. The choice of this year alone is enough to capture our imagination. Dark, mystical, mysterious—and then there’s a witch and her secret society. We must track down entities in the Dutch capital that possess magical powers but abuse them to the detriment of our fellow humans, and on the first full moon of the month—when our magic is at its strongest—we must battle them, and then, through a ceremony, seal away or neutralize these entities. We’re also given a companion—a black cat—which, as it turns out, is not just a cat (play through the free demo or the beginning of the game, and you’ll find out). With its help, we can access places that would otherwise be out of reach, scout the area, open doors from the other side, and track down people. So during the day, we blend into the crowd to investigate and search for these entities, because to neutralize them, we need to find out at least three pieces of information about them. Meanwhile, of course, we must be careful not to reveal our identity to ordinary people (though the story is a bit inaccurate here, since the period of the Dutch witch trials is generally considered to be between 1550 and 1650, meaning the frenzy had already been winding down for 16 years by the time the game takes place). All of this takes place on an open-world city map. I think the story is solid and easily carries the game—it immediately draws me in. The developers are praised for their efforts to create a very historically accurate portrayal of 17th-century Amsterdam.
But here comes that “BUT.” Since it’s early access, only the first three chapters are available, which means there are three entities we need to track down. The map is quite small; although almost every house is explorable and a variety of terrain features and decorations make it even more colorful and authentic, you can finish it in a couple of hours. We encounter many passersby on the streets, but we can walk right through them; if we’re spotted, they just stand there and stare at us—we can’t interact with them, so they essentially function as mere background scenery. NPCs often spawn behind the crowd, which can sometimes be jarring and detract from the illusion of a living, breathing city. The combat system is basic for now: attack, block, and dodge. That’s it! There are already plenty of spells to unlock, but casting them requires 3–4 button combinations; using them in the heat of battle is nearly impossible, and they only temporarily halt attackers. They’re not even usable against the main enemy or targeted entities—in those cases, you just have to jump out of the way, wait for them to pause, and then beat them up. It’s incredibly boring so far. If the guards catch you, you wake up in a cell (just like in GTA); but if the main enemy defeats you, the nighttime hunt starts over, and all the abilities and spells you’ve acquired so far disappear, only to be randomly reassigned to you in a sort of “blind draw.” This is especially annoying if we’ve already acquired the increased health and stronger attack abilities, which are especially useful against the final boss. The story has a modern-day plotline, so if you hated the boring interludes that interrupted *Assassin’s Creed*, well, “Welcome back.” Technically, it’s still full of bugs—objects, enemies, and civilians get stuck, and sometimes even doors do. There are control and camera issues, as well as elements that are either overly complicated or too sensitive. The graphics are sometimes beautiful and sometimes terrible. When the image and colors look like a chalk drawing and the edges are blurry and pixelated, but the clouds, sunbeams, torchlight, and water glisten and cast shadows just like in a beautiful video game, I just scratch my head wondering how they managed to pull this off. The gameplay also gets monotonous and boring after a few hours; so far, it’s only the story that’s selling the game.
